Az idei szilveszterezéskor Dublinra esett a választás. Inkább hozta a helyzet, mintsem magunktól választottuk: szimplán ide volt a legolcsóbb a repülőjegy Birminghamből. Ennek ellenére abszolút nem bántam meg. Sőt! Dublin az' "egyszer az életben látni kell, hisz mégiscsak egy érdekes városból" a "mikor mehetek vissza, nem láttam semmit, itt akarok élni" szintre lépett.

Dublin egyébként nem csak repülővel, hanem komppal is megközelíthető, legközelebb lehet ezt a lehetőséget választjuk, már csak azért is, mert a reptérről a belvárosba bejutni egy rémálom. Na jó, ez így nem igaz, ha egyszer sikerül megtalálni, hogy melyik busz honnan és mennyiért visz be onnantól gyerekjáték. Az más kérdés, hogy mobilnettel felszerelkezve, angolul tökéletesen beszélőként és tapasztalt utazóként is EGY ÓRÁT kerestük a megfelelő buszt a reptér melletti pályaudvaron. Végül sikerült megtalálni és potya € 7-ért fejenként beértünk a belvárosba, ahonnan € 2.70-ért fejenként elvonatoztunk a Darttal (HÉV szerű vasút) Raheny-be a szállásunkra.

Szállás

Airbnb-n foglaltunk, mint mindig, ám meglepődve tapasztaltuk, hogy az olcsó repjegyárakkal ellentétben a szállás nem az egyszeri ember pénztárcájához alkalmazkodik. Ezt a Dublin agglomerációjában található privát szobát 250 GBP-ért béreltük. Ez volt az egyik legolcsóbb szállás, azonban ebbe nem kalkuláltuk bele az ingázás költségét, ami a négy napra € 40-re jött ki (2x Leap card plusz feltöltés), jegyenként átlag €2.60/fő/út.

Látnivalók

Mint igen gyakran, most is egy Free Walking Tourral kezdtük a kirándulást. Ezt azért tartjuk lényegesnek, mert gyakorlatilag "ingyen" (azaz egyéni pénztárcához mért borravalóért) megkapjuk a lényeges információkat, mit érdemes megnézni, mi az, ami igazából kihagyható, és akár még más érdekes turistákkal is össze lehet futni. Nagyon ajánlom a Yellow Umbrella Tourt, Sinead, a vezetőnk rengeteg érdekeset mesélt a vele töltött három órában, és nem mellesleg ő ajánlotta az iroda másik, szervezett, fizetős túráját, amibe abszolút beleszerettünk.

Ha már Dublin és Írország, akkor nyilván whiskey és Guinness. A YUT-nak van egyébként kocsmatúrája is, állítólag nagyon jó, mi sajnos nem tudtuk kipróbálni a rajtam előtörő és végül ágynak döntő betegség miatt.
Ettől függetlenül azért mi is kiválasztottunk és meglátogattunk egy whiskey lepárlót, nevezetesen a Teeling Distilleryt, és a turiként már-már kötelező Guiness Storehouse-t. Részletesen itt.

Amennyiben érdekel minket a történelem, akkor érdemes ellátogatni az EPIC múzeumba. Félreértés ne essék, ez nem azért epic, mert annyira király (bár egyébként az), hanem ez az Every People Is Connected (Minden ember kapcsolódik) rövidítése. Az írek a világ legtöbbet elvándorolt népe, ami mondjuk a kínaiakkal szemben azért elég nagy szó! Egy jelenleg 4,5 milliós ország, amelynek a világ minden pontján van diaszpórája, hiszen az évszázados elnyomás, az éhínség, politikai helyzet és zavargások miatt rengeteget hagyták el az ír hazát.

Ez a múzeum erre igyekszik fókuszálni. Bemutatja az elmúlt évszázadok problémáit, az elvándorlás indokait és következményeit, majd a tárlat második felében szinte minden híres politikusnak, aktivistának, zenésznek és színésznek találnak ír felmenőket. Itt már kissé propagandistának is tűnhetne a dolog, ha magyarként nem lennénk egyébként ugyanerre hajlamosak.

Az "útlevél", amellyel bejárhatjuk az írek útját (balra), a múzeum interaktív tárlata (jobbra fent) és a múzeum kívülről (jobbra lent)

Természetesen, visszatérve egy pillanatra az alkoholhoz, semmiképp sem érdemes kihagyni a világ legtöbbet fotózott kocsmáját és annak környékét a Temple Bart. A köztudattal ellentétben a Temple Bar kerület nem egy templomos kocsma, hanem egy William Temple nevű úriemberről, és a folyó által felhalmozott homokról (bar) kapta a nevét, majd innen nevezték el magát a The Temple Bar nevű kocsmát.

A Temple Bar negyed egy tipikus utcája, The Temple Bar, avagy a világ legtöbbet fotózott kocsmája, a Wall of Fame, azaz a híres ír zenészek fala (balról jobbra)

O'Neils, az egyik legősibb kocsma, Galway Hooker, ahol a tipikus Guinness reklámokat láthatjuk, Molly Malone, a híres ír dalhősnő (balról jobbra)

Ha azonban tényleg csak élvezni akarjuk a Spirit of Dublint, azaz Dublin szellemét, akkor érdemes letérni a járt, kivilágított utcákról a szűkebb sikátorokba. Egyrészt azért, mert ez egy igen biztonságos város, másrészt, mert Dublin igazi szelleme ott lakik. Így futottunk bele mi is a Love Lane-be, ahol szerelmes idézeteket olvashatunk különböző nyelveken, vagy nem messze egy másik sikátorban az ír humorról olvashatunk falfestményeken.

 Love Lane és a világ nagy igazságai - I'd rather trust a dealer on a badly street corner than a criminal in a three piece suit

A dublini humor utcája

A kocsmák hangulata utánozhatatlan. The Celt (balra és középen) és Lundy Foot's (jobbra)

Természetesen a romantikus sétát sem érdemes kihagyni a Liffey mentén

Ahogy a a Dublin Castle-t sem, középen a Record Towerrel, azaz a börtöntoronnyal

Mit együnk Dublinban?

Az írek abszolút felkészültek és modernek, amikor allergiákra és érzékenységekre kerül a sor, így szinte bárhol lehet gluténmentes (vagy más mentes) ételeket találni. A legtöbb helynek jelzett allergén menüje van, de a híres Fish&Chips éttermek között van olyan, amely kifejezetten készít gluténmentes halat (Beshoff Bros).

Clam chowder, avagy fura fehér halászlé (balra fent), Granny's bacon and cabbage, avagy krumplipüré fűszeres párolt káposztával és hússzelettel (jobbra fent), GM vegyes tál, hal, rák és tintahal (balra lent), ír burger - nem GM (jobbra lent)

Az éttermi árak nagyjából € 8-18 között mozognak függően a helytől és az étel méretétől, azonban a kissé húzós ár ellenére megéri. Mi két fő fogásért valamennyi itallal alkalmanként nagyjából € 40-50-et fizettünk. Nem olcsó, de mit vár az ember ez európai nagyvárosban?

Összefoglalva

Még visszatérünk. Sokat láttunk és szinte semmit. Sokat tapasztaltunk, de még annyi sok érdekes helyet lehetne meglátogatni. Ritkán érzek hasonlót, de még azt is el tudnám képzelni, hogy ott éljünk. Kellemes légkör uralkodik az egész városon, az írek és a bevándorlók (egyelőre, bár legyen így továbbra is) békében megélnek egymás mellett. Abszolút csak azt tudom mondani, hogy akinek az ideje és a pénztárcája megengedi, mindenképpen látogasson el Dublinba. Sőt, akár a város határain túl is. Mi biztosan így fogunk tenni a jövőben újra!

Kapcsolódó bejegyzések:

A Teeling és Guinness túráról részletesen itt.
A Sex and Society túráról pedig itt.