Már mikor először szóba került a kiköltözés tudtam, hogy a Snowdonia közelsége valahogy kárpótolni fog a család az Alföld végtelen síkjáért. Persze, érdemben a kettő össze sem hasonlítható, de nekem mégis ott volt az agyam egy eldugott zugában, hogy ez a különleges hely sok csodát rejteget majd a számomra.

Snowdonia egyébként Wales első nemzeti parkja és itt található az Egyesült Királyság (mínusz Skócia) legmagasabb hegycsúcsa, a Snowdon (1085m, mintha a Kékes egy távoli unokatestvére lenne). Mindemellett innen lehet a leggyorsabban eljutni Brecon Beaconsbe, mégpedig sárkányháton. (Egy már levett Google meglepetés mutatta a sárkánnyal való lejutást, mint tömegközlekedési alternatívát. Így az út mindössze 21 percet venne igénybe a 3,5 óra autózás helyett.)

Mivel mostanság igen kevés helyre jutottunk el legfőképp munka miatt, így ha már jött látogatónk kihasználtuk az alkalmat, hogy néhány új dolgot is lássunk. Én már napokkal előtte előkészítettem az útitervet, ami engem is meglepve igen jól sikerült.

Shrewsburyből északnyugatnak indultunk. Első megállónk Pont Minllyn volt, egy tündéri kis híd, amit a XVII. század elején építtetett Dr John Davies, egy helyi walesi tudós. Davies sokat tett a nemzete nyelvéért, többek között a Bibliát is lefordította walesire.

Az igen keskeny híd a manapság használatos átkelőről fotózva

Innen, természetesen egy kiadós ebéd után a Cross Foxesban, újra északnyugatra folytattunk utunkat. A második megállónk Cymer Abbey volt. Ezt a ciszterci apátságot 1198-9-ben alapították. A szerzetesek birkát tartottak, bányásztak és fémmegmunkálással foglalkoztak. Mivel az apátság sosem volt igazán gazdag. Míg a ciszterci templomok általában gazdagon díszítettek, addig ez kifejezetten egyszerű volt, így a feloszlatása után nem maradt túl sok belőle. Manapság csak a falak alapja, illetve a főhajó látszik belőle.
A romok egyébként ingyenesen megtekinthetők. Ez azért is lényeges, mert egy holiday parkot építettek mellé, ami ebben az országban igen népszerű nyaralási forma. Az apátság mellett folyik a Mawddach folyó, aminek a partján szintén érdemes egy rövid sétát tenni, sőt, horgászengedéllyel rendelkezve akár pecázni is. Az apátság főhajója egész jó állapotban megmaradt

Az oldalbejáratok és feltehetőleg egy hajdani oltár faragott oszlopokkal
Valamikor csigalépcső vezetett fel a toronyba
Az apátság lakóépületeinek alapzata
A folyóban ma is lehet lazacra horgászni, bár a csekély fajszám miatt kérik visszadobni

Az apátság után folytattuk az időutazást. A következő megálló Dyffryn Ardudwy volt, egy Kr.e. 3500 körüli temetkezési hely. Az 1960-es évekbeli feltáráskor újkőkori és bronzkori cserepeket találtak. Maga a temetkezési hely egyébként leginkább Stonehenge-re hasonlít a furán egymásra pakolt sziklatömbökkel. A lehetséges kapcsolat egyébként nem kizárható, hiszen hasonló sírhelyekre bukkantak több helyen is Dél-Walesben, Írországban, Spanyolországban és Portugáliában is.
Nem egyszerű egyébként megtalálni; bár mindenütt tábla jelzi az irányt, autóval a közeli utcában tudtunk csak parkolni, majd az általános iskola mellet elsétálva közelítettük meg az elkerített helyet. Nekem azonnal eszembe ötlött, hogy vajon a gyerekek mennyire vannak tudatában annak, vagy mennyire befolyásolja őket mondjuk a matematika rejtelmeinek megismerése közben, hogy az iskola háta mögött több ezer éves csontokat rejt a föld?

Az egykori temetkezési kamrák maradványai
Kíváncsi lennék mire föl ez a sok kő

Innen délre fordultunk a tenger mentén. Folytatás itt.

(*A képek egy részéért köszönet BK-nak!)