Ez a fejenként €12 (a FREETOUR kóddal csak €9.60) részletesen bemutatja az ír társadalom változását és fejlődését az elmúlt évszázadban a hajódokk melletti piros lámpás negyedtől a fogamzásgátlás és válás tiltásán át a melegházasságok legalizálásáig, mindez cirka száz év alatt. Peter, a túravezető maga írta ezt a túrát és lelkesen mesélt. Szívesen válaszolt minden kérdésünkre és ő is kérdezett: kíváncsi volt, hogy mindezek a társadalmi képek hogyan jelentek/jelennek meg más országokban. 

Jártunk a régi piros lámpás negyedben, ami az 1800-as években megváltoztatta a város felállását. Előtte a bordélyházak jobban a város belső részén álltak, ám a Custom House (vámház) megépülésével a hajók már nem mentek be annyira a város szívébe, így a katonáknak sem akartak messzire menni egy kis szórakozásért. A kereslet irányítja a kínálatot, ezáltal a bordélyházak is közelebb költöztek, magukévá téve egy egész lakónegyedet.

Ezután megnéztük az Order of our Lady of Charity of Refuge házat, annak a katolikus rendnek a munkaházát (Magdalena Laundy), ahova az árva és megesett nőket "várták" a megváltás reményében, hogy aztán kényszermunkára fogják őket, ahelyett, hogy ténylegesen segítenék őket. Innen kezdődtek a hírhedt amerikai örökbefogadási botrányok, ahol ezeknek a megesett, és a rend szerint Isten színe elé nem való, nőknek a gyermekeit elvették, és a "jobb élet reményében" Amerikába adták örökbe. A történet igazán morbid oldala egyébként nem is a kényszermunka vagy az 1993-ban felfedezett tömegsír, hanem az, hogy ezt a helyet csak a 90-es években zárták be véglegesen.

Ezután elmentünk az IFPA (Irish Family Planning Association - Ír Családtervezési Egyesület) irodájához, amely, a nevének kétes hangzásával ellentétben, egy az egyben támogatja a modern orvostudomány vívmányait. Ők harcoltak a nők fogamzásgátláshoz való jogaiért, a hetvenes években akár óvszert csempészve, majd később egyre nyilvánosabban. Olyannyira küzdött az ír kormány az óvszer legalizálása ellen, hogy 1991-ben megbírságolták az IFPA-t terjesztését, azonban a pénzbírságot az akkori kor egyik nagy társadalmi aktivistája, a U2-ból ismerté vált éneke, Bono fizette ki, majd ezen felbuzdulva végül sikerült elérni a legalizációt. 
Ehhez képest igen hamar sikerült elérni a válás elérhetővé tételét 1996-ban, bár a mai napig komoly előfeltételek kellenek hozzá.
Majd az abortusz legalizálását a 2000-es évek végére.

Megnéztük a katolikus egyház túlélési kísérletét is, avagy hogyan lesz egy templomból bár és étterem. Nem mellesleg csak egy saroknyira Dublin exkluzív szexklubjától, ahova kizárólag tagként lehet bemenni és a híresztelések szerint akár üvegkalitkában is szexelni vagy épp mások produkcióját élvezni. A klubbá alakult templom melletti sétányon nyílt az első szexbolt a városban és néhány utcányira virágzott fel igazán az ipar az internet uralma előtt.

Bár az egész város melegbarát, ezek a környéken igazán sok szivárványos zászlót látni, sőt, az egyik híres drag queen kocsmája is itt található. Említésre méltó, hogy a szigorú katolikus Írország a melegek elfogadását olyan szintre tudta emelni, hogy a világon elsőként legalizálták a meleg házasságot, illetve az ország miniszterelnöke is egy egynemű kapcsolatban élő férfi. 

A piros lámpás negyed széle. Bár az eredeti házak egy részét elbontották, a környék a mai napig a rosszabb részek közé tartozik

A Magdalena Laundry egykori épülete (balra) és a bárrá és étteremmé alakított templom (jobbra)

A híres sétány, ahol az első szexbolt nyílt és a PetitBar, avagy a drag queen heaven

Ezzel a leírással korántsem szeretném helyettesíteni Peter túráját, sőt! Akit érdekel a téma, annak mindenképpen ajánlom, hogy személyesen is járja végig. Peter a maga negyvenpár év élettapasztalatával abszolút érthetővé és átérezhetővé teszi ennek a társadalmi változásnak a menetét és hatását az országra, hiszen a legnagyobb változásokat ő maga is átélte.

Foglalni itt lehet: https://www.dublinfreewalkingtour.ie/sex--society