Az első összefoglaló itt.

A negyedik naptól kezdve kezdtem igazán betekintést nyerni a helyi konyha rejtelmeibe, az étkezés kulturális hátterébe is.

Day 4

Büfé ebéd a hotel éttermében

A séf körbevezetett a svédasztalnál és kis kóstolókat rakott a tányéromra, hogy aztán ami tetszik abból szed többet

Bárány curry, tandoori zöldségek, marhás szósz, rizs. Nem mondom, hogy rossz lett volna, de ekkor jöttem rá, mennyire ízetlen a hotel kaja

A rengeteg friss gyümölcs mindig megmentett

Ananász, pillecukor és valami zselé puding amire cukros tejet kell önteni

Vacsora a fiúkkal

Ahogy már említettem, csütörtök este elmentünk a helyi srácokkal kajálni egy igazi kis helyi étkezdébe. Itt láttam először igazán azt, hogy mit is eszik a dolgozó ember. Mi az, ami olcsó, de mégis tápláló és gyorsan megszerezhető. Bár hozzá kell tenni, hogy itt egy óra ebédidő áll a dolgozók rendelkezésére, és őszintén szólva kell is.

Sirap Bandung - Rózsa szirup sűrített tejjel. A szirup annyira rózsaszín, hogy órákig olyan volt a kezem tőle több kézmosás után is

Nasi Goreng (Kelantanese style/fusion) - maláj nemzeti étel. Sült rizs, hagyma, újhagyma, egy kis csípős szósz és leves

A terített asztal mindenki ebédjével (vacsorájával)
A képen látható összes étel és ital került max 4500 Ft-ba.

Vacsora az ebéd után a Mamaknál

Mivel az esti hetes hosszú szünet a srácoknak ebédidő, így éjfél után még az egyik frissen szerzett jó baráttal elugrottunk vacsorázni egy mamakba. Mamaknak nevezik azokat a kis indiai kajáldákat, amik 0-24-ben üzemelnek. Más étkezési lehetőség nem is nagyon van este 10 után, csak ezek a bisztrók. És azért mamak, mert olyan, mint a mama (anya) konyhája - mindig nyitva áll.

Sirap Limau - Rózsa szirup mandarin lével (sűrített tej nélkül)

Naam szószokkal - nyilván ebből csak a szószok jöhettek számomra szóba, abból is a zöld nyerte el leginkább a tetszésemet

Day 5

Második piackör a kollégákkal

Péntek volt legtöbbünknek az utolsó nap így a helyi kollégák elvittek egy utolsó piacozásra. Lehetőségünk volt ajándékokat venni, akár tárgyi, akár fogyasztható formában, illetve leültünk még egy utolsó közös ebédre is.

Mivel nem reggeliztem az ebéd előtt bevásároltam a piacon kimérős vágott gyümölcs pultból salátát. A képen látható finomságok nagy részéről a mai napig nem tudom micsodák. Egyetlen gyümölcsöt jegyeztem meg egy életre: a kép felső szélénél látható zöld, leginkább éretlen szilva kinézetűt. Történt ugyanis, hogy abban a pillanatban, hogy ezt megrágtam és lenyeltem, éreztem, hogy a nyelőcsövem mintha kissé megduzzadt volna, irritált lett és hirtelen köhögő roham fogott el. Szerencsére addigra megjöttek a többiek a thai tejes jeges teával, így az segített megnyugtatni. Mint később megtudtam, ezt a gyümölcsöt többnyire csak főve fogyasztják, én pedig ugye nyersen ettem. De szerencsére nem lett semmi következménye az esetnek.

Újabb nasi goreng, ezúttal a szárított halas verzió, hozzá water chestnut, azaz nádcukor és szelídgesztenye vízbe áztatva. Szerintem a water chestnut leginkább az augusztus végi főtt kukoricára hasonlított, de ez a saját véleményem, egyébként piszok édes, de finom.

Délutáni energiapótlás

Péntek délután kirándultunk is egyet a csapattal, bővebben itt.

Mire visszaértem az irodába egy újabb adag finomság várt. Kedves barátom hozott nekem egy kis energiapótló csomagot.

Ez a kis tenyérnyi kupac rizs, rajta csípős szósszal és egy kis omlettel nagyjából 1 MYR azaz 70 HUF-ba kerül és az átlag ember kifejezetten jól tud lakni tőle.

Koktél a tetőn

Igazából szinte semmi alkoholt nem fogyasztottunk a héten, de úgy döntöttünk, hogy ha mást nem, egy koktélt megérdemlünk utolsó este búcsúzásképp.

Egy lovat is ledöntő long island ice tea és gin giggle

Utó vacsora

Utolsó estémen is elfogyasztottam egy vacsora utáni vacsorát a kedves új baráttal a mamakban.

Biriyani rizs szuper currys birkával. A hét végére komolyan feltornáztam a tűréshatárom.

Honey dew juice, avagy egy újabb édes szörpi

Day 6

Szombat volt a nap, amikor végre nyugodtan nekivághattam a városnézésnek.
Elvonatoztam a Batu Caves-hez, ám mivel a fentebb említett curry kissé megülte a gyomrom nem igazán sikerült érdemben reggelizni/ebédelni.

Így mikor délután öt felé kezdett jelentősen fogyni az energiám, ismét a helyi szokásokhoz fordultam.

Friss kókusz 5 MYR-ért (400 huf)
Helyben előkapja a bátya a kókuszt, lenyesi az alját, lecsapja a tetejét és belebiggyeszti a szívószálat. Nem mindenkinek ajánlom, ez az igazán friss kókuszvíz sokaknak túl édes lehet, de engem akkor megmentett.

Miután visszatértem a városba kezdtem megéhezni, de már szinte minden zárt, én pedig még mindig kíváncsi voltam az igazán helyi dolgokra, így egyedül is elmentem a már megszokott mamakba egy ABC-re.

ABC - Ais Batu Campur - apró jégdarabok átitatva tömény cukros sziruppal, rajta amit az ember kér. A képen látható verzió mangós: a mangó szeletkék mellett többféle zselédarab és mogyoró is megtalálható. egy fajta savanykás-édes hideg nasi a meleg, párás napokra és estékre.

Day 7

Utolsó napomra ismételten nem akartam már nagyon bekajálni, így maradt az aduász - gyümölcssaláta.

Nagy doboz megpakolva gyümölcsökkel, nagyjából 1000 Ft értékben. Egy napig ettem.

Nagy vonalakban ennyit tudnék mondani a maláj konyháról. Nem mélyedtem bele eléggé, hogy egy részletes posztot tudjak írni, de annyira igen, hogy büszkén tudjam mutatni mindenkinek, mennyi olyan ételt ettem, amire itthon esélyem sem lett volna. A rengeteg friss gyümölcs, az isteni finom rizses ételek, amik megmutatják, hogy a rizs igenis lehet változatos. Amióta itthon vagyok egy hete már kétszer próbáltam reprodukálni a kinti rizses ételeket, egyelőre kisebb, mint nagyobb sikerrel, de nem adom fel.