Talán lehet csak a saját élményeimből kiindulva gondolom annyira csodálatosnak ezt a helyet, mint amennyire, de őszintén szólva ritkán él meg az ember annyi színt és érzést egyszerre, mint amit a Batu Caves és a Butterfly Park tud nyújtani.

Batu Caves

Egy mészkő domb Kuala Lumpur városának határában, amelybe az idő és az időjárás különböző barlangokat, barlangrendszereket vájt. S mint ahogy az lenni szokott, az ember is megtalálta ezeket a barlangokat és vallási helyet létesített belőle.

Batu Caveshez legegyszerűbben vonattal lehet kijutni, KL Sentralról néhány ringgitért (ha jól emlékszem 2.60) elvisz a vonat egészen a hegy lábához közvetlenül nagyjából fél óra alatt. Arra figyeljünk viszont, hogy a vonat nem túl gyakran jár és menetrendet nemigen találni sehol, így ültem én 58 percet az állomáson szombat délután. Amennyiben sürget az idő vagy nem szeretne valaki vonatozni, Grabbel (a helyi Uber) forgalomtól és népszerűségtől függően 15-22 ringgitért visznek el ugyanonnan.

A világ legmagasabb Murugan szobra. 250 tonna fémből készült durván 43 méter magas szobor a háború Hindu istenét formázza.

Mellette 272 festett lépcsőn lehet felmászni a templomba és a Dark Caveshez. A templom ingyenesen megtekinthető, azonban arra vigyázzuk, hogy figyelnek az öltözékre, és a nyáron rövid ruhában sétáló turistákra igenis rászólnak. Semmi pánik: a hegy aljában lehet bérelni illetve vásárolni takaró ruházatot.

Bár elsőre megerőltetőnek tűnik a majd 300 lépcső, azért nem túlélhetetlen. Én mondjuk egy fél müzliszelettel és pár korty kólával a hasamban vágtam neki, azért az egy kicsit merész volt. Ajánlott ételt és italt vinni magunkkal, de arra ügyelni kell, hogy jó idő esetén a lépcső tele van majmokkal, akik elvesznek bármit az arra járóktól, amit csak tudnak. Nekem sajnos nem volt "szerencsém" a majom maffiával találkozni, mert elmenekültek a rejtekükbe az eső elől ami pont akkor ért fölénk, mikor felfelé caplattam a lépcsőn.

Tudni kell az esőről itt, hogy hirtelen jön, hirtelen megy, és ha elázunk sem kell aggódni, mert a 25-30 fokos délutánban simán megszáradunk rövid idő alatt.

A lépcsőkről visszafordulva. Kilátás a városra és a már oszladozó esőfelhőkre.

Ha valakit érdekel a barlangok élővilága, akkor mindenképpen ajánlom a kitérőt a Dark Caveshez. Ez egy elzárt természetvédelem alatt álló terület. A belépő 35 MYR, cserébe viszont kis létszámú vezetett túrán vehetünk részt, ahol a szakértő angolul részletesen mesél a kőzetről, cseppkövekről, állati élővilágról. A barlang egy részén megtapasztalhatjuk a teljes sötétséget is. Igazán spirituális élmény.

Long-legged centipede, azaz hosszú lábú százlábú - a barlang egyik legfélelmetesebb ragadozója. Nekünk szerencsénk volt többet is látni belőlük. Rajta kívül többféle denevér- és pókfaj is lakik a barlangokban.
Nyitva tartás: H-P 10-17, Sz-V 10.30-17.30 

Miután kijöttem a barlangból folytattam zarándoklatomat a templom belseje felé.
Mindenhol emberek lézengtek, de nem volt tömeg. Többek között azért is, mert épp szertartások folytak. Itt egyetlen alkalommal őszintén sajnáltam, hogy egyedül voltam, mindenféle helyi ismeretség nélkül, aki el tudta volna magyarázni, hogy mi is történik mellettem.

Gyönyörű színes templom elölről és felülről - mert a lépcsők még bent is folytatódnak!

A fenti oltárnál megálltam egy kicsit nézelődni, gyönyörködni, érezni a lehetőséghez képest friss levegőt. Hozzáteszem, eddigre már szolidan csordogált rólam a víz, azért a közel 90%-os páratartalom megtette a hatását.

Ahogy ott fent lézengtem, egyszer csak rám mosolygott egy fiatal indiai fiú, majd odajött hozzám, és nagy nehezen elmagyarázta, hogy szeretne felem egy szelfit csinálni. Én kissé meghökkentem, hogy itt a vallási helyen a szertartás közepén én érdekesebb vagyok, de azért beálltam vele egy képre.

Miután eleget gyönyörködtem az általam kevésbé ismert vallás abszolút idegen rituáléiban, lassan elindultam lefelé. Azért még az árusoknál megálltam egy röpke pillanatra. csak addig, hogy 3 ringgitért vegyek egy színes karkötőt, ezáltal is emlékeztetve magamat erre a különleges egy hétre.

Ha a sok lépcsőzés után megéheznénk, akkor sem kell egyébként aggódni. A templom előtt rengeteg árus vár színesnél színesebb portékájával. Arra számíthatunk, hogy bármit is veszünk nagyon édes vagy nagyon csípős lesz. 
Én egy kis fehér kockát ettem zselédarabokkal, amire a srác annyit mondott, hogy cukorból van. 

Ha már nem tudjuk hogyan oltani szomjunkat, akkor nyugodtan álljunk meg és vegyünk magunknak 5 ringgitért egy kis friss kókuszt. Persze csak ha valaki szereti.

Butterfly Park

Mielőtt kiutaztam, utána néztem egy-két ajánlott látványosságnak. Tudtam, hogy a hotel kifejezetten közel lesz ehhez a helyhez, és valahogy bennem volt végig, hogy ide muszáj lesz ellátogatnom.
Utolsó napom reggelén sikerült is.

A belépő 20 ringgit (csak kp), de minden centet megér! 

Ez a pillangó rezervátum évszaktól függően 4-6000 lepkének ad otthont, többnyire maláj fajtáknak.
A park, ami igazából akkora, mint egy közepes méretű hátsókert, trópusi körülményeket szimulál, így fel kell készülni arra, hogy pár percen elül patakokban fog folyni az izzadság. A képeimen látszik, ahogy percről perce laposabban tapad a hajam a fejemre a sok párától.

Bent a parkban béke uralkodik. Eltekintve néhány kisgyereket szinte csak a tücsköket és a szökőkutakat lehet hallani. Több padot is találunk, érdemes néha leülni és csak élvezni a nyugalmat, a szálló színes lepkéket.

A sárga a kép közepén egy táplálkozó pillangó

Rajah Brooke's birdwingek pihennek az árnyékban

Egy hím Rajah Brooke's Birdwing pihenget. Ez a faj egyébként Malajzia nemzeti lepkéje.

Lepke barátom modellt állt nekem. Perceken keresztül tartotta az álcáját, azt hitte majd jól nem veszem észre.

Szegényre nagyon haragudtam. Ez a fajta pillangó közel repül a földhöz és hirtelen mozdul el, így nagyon kellett vigyázni, hogy ne lépjek rá..

A kevés Rajah Brooke's Birdwing nőstények egyike akit láttam. Ellentétben a hímmel a szárnyukon nem csak egy sötét türkizes színárnyalat tátható, hanem a világos zöld és az élénk kék is. Szerintem gyönyörű.

Lepke etető: a legtöbb pillangó rothadó gyümölcsök cukros nedvét vagy hibiszkusz és egyéb virágok porát szívogatja.

Nem csak lepkék laknak a parkban. Zenei aláfestést a kolléga szolgáltatta.

Halak is vannak a kis tóban. Illetve néhány különlegesebb állat, mint az aligátorhal, hosszú nyakú teknős, maláj szarvasbéka látható akváriumban/terráriumban.

A benti részen pókokat, siklókat, szöcskéket is láthatunk, mint például a Giant Leaf Grasshopper, azaz óriás levélszöcske, ami a világ legnagyobb hosszú lábú szöcskéje.

Közel 2 órát töltöttem el ebben a parkban csak sétálgatva a növények, lepkék, szitakötők és tücskök között. Mint egyébként később megtudtam a kiállítási részen, egyes növényeken kis piros szalagot kell keresni, ami azt jelenti, hogy jelentős lárvaszám vagy hernyó található rajta. Aki arra jár legközelebb figyeljen erre is.

Azt meg kell mondanom, hogy az a béke, amit a park árasztott teljesen átjárt. Őszintén ajánlom bárkinek: idősnek, fiatalnak, akár kisgyerekeknek is, egyedül, párban, vagy családban, mert mindenki találni fog valamit, ami számára érdekes vagy különleges lesz.
Ha az ember épp a nagy városnézés közepette megpihenni vágyna, ez tökéletes.

Nem tudnék választani a két hely közül. Aki tudja, ejtse útba mindkettőt. A Batu Caves inkább a hely spiritualitása, színei és kulturális szerepe miatt lenyűgöző, míg a Butterfly Park egy nyugtató csöndet tud csempészni a fáradt léleknek. 
Én személy szerint nem is igazán tudom szavakba önteni, hogy mit jelentettek nekem ezek az élmények, de talán a hosszú leírás és a rengeteg kép átad valamit belőle.