Cagliari magában is megér néhány napot, de ha igazán ráérünk érdemes a környéket is bejárni. A jól kiépített tömegközlekedési hálózat segítségével könnyen és olcsón eljuthatunk csodaszép dombokra, tengerpartokra és történelmi helyekre.

Aki szeret kirándulni, és közben nem bánja, ha nagyjából 180 fokban minden irányban gyönyörű kék tengert lát, akkor annak kifejezetten ajánlott ez a könnyű túra, ami buszmegállótól (Borgo Sant'Elia) buszmegállóig (Piazza San Bartolomeo) nagyjából négy óra séta, persze függ mindenki tempójától és attól, hogy mekkora strandszünetet iktatunk közbe. Felszerelésként érdemes kényelmes cipőt és napszemüveget húzni, bár nyáron egy kalap sem árthat, mert fa egy darab nincs a környéken, emellé pedig legyen nálunk víz és opcionálisan fürdőruha.

A belvárosból legkönnyebben a Linea 6 busszal lehet kijutni a Sant'Eliába. Innen először a házak között megyünk, majd az utca végén szembe találjuk magunkat egy katonai bázissal, amit természetesen nem kell komolyan venni, mert bár mindenhova ki van írva, hogy fegyveresen őrzött terület egy árva lelket nem láttunk sehol. A bázis szögesdrótos fala mellett vezet felfelé a kissé szemetes ösvény.

Már út közben is csodás kilátás tárul a szemünk elé. A hátunk mögött Cagliari, jobbra a parton a Torre del Prezzemolo, azaz a Petrezselyem torony, előttünk a Sella del Diavolo, a domb tetején első megállónk.

Fortino Sant'Ignazio

Mára már csak a romjait lehet bejárni, de valamikor ez egy stratégiai fontosságú katonai létesítmény volt. Az 1700-as évek végén épült erőd Franco Lorenzo katonai mérnök tervezte, hogy megvédje Cagliarit a francia támadásoktól. Az eredetileg pentagon alakúra tervezett épületből végül csak négyszög alakú lett, ami a maga nemében egyedülálló Szardínián, illetve a az oldalak mellett az ágyúk számát is jelentősen csökkentették. Az 1800-as években elvesztette katonai szerepét és fertőző betegségek ápoló központja lett, majd a II. világháború alatt ismét régi funkciójában működött a németek ellen.
Azóta sajnos megette az idő és manapság inkább csak az innen nyíló látvány és a civilizációtól való távolsága miatt kedvelt célja a turistáknak.

Batteria Antiaerea C-135

A katonaság szerelmeseinek egy igazi gyöngyszem. Nagyon kevés információt lehet róla találni az interneten és aki ide feljön az szinte kizárólag a naplementéért mássza meg a dombot, vagy hogy továbbhaladjon a Calamosca strand felé, és talán észre sem veszik a bunkereket, amik néhány száz négyzetméteren húzódnak még a föld alatt.
A légvédelmi bunkert 1934-ben kezdték építeni és a második világháború ideje alatt végig használatban volt. A sziklába vésett hat központban elhelyezett légvédelmi tarackból és az azokat összekötő közlekedő és lőszertároló folyosókból álló rendszer a mai napig viszonylag épen megmaradt. Jelenlegi állapota legfőképp annak köszönhető, hogy egy 20 főből álló lelkes önkéntescsapat két nap alatt teljesen megtisztította a szeméttől és megtekintésre alkalmas állapotba hozta a 2019-es emlékhely átadóra.

Spiaggia Calamosca

A légvédelmi bázistól érdemes egy kis kerülőt tenni a Torre di Calamoscához, ahova bár bemenni nem lehet, de kívülről érdekes épület, illetve mellette áll a világítótorony, ami sajnos szintén nem látogatható. Innen egy ösvény vezet le a tengerpartra.

Ha már Cagliari és nyár (vagy tavasz vagy kora ősz), akkor tengerpart, ez nem is kérdés. A város legismertebb partja a Poetto, ám pont emiatt ez sokszor túlságosan zsúfolt is. A helyiek jobban kedvelik a kisebb, barátságosabb és nehezebben megközelíthető Calamoscát. Mikor mi odaértünk szombat délután is néhány család pancsolt kisgyerekekkel a sekély, homokos parton, miközben néhány topless hölgy süttette magát törölközőkön.
A hely egyik előnye, hogy egy kis bár is található rajta, így ha megéheznénk vagy megszomjaznánk sem kell messzire menni, és akár egy sört (még gluténmentest is!) kortyolgatva élvezhetjük továbbra is a napfényt és a meleget. Nekünk pedig ez volt a legfőbb célunk, hiszen az ott töltött pár nap alatt kellett a belső napelemeinket feltölteni készülve ezzel a walesi télre.

Spiaggia di Cala Fighera

Ha már eleget süttettük a hasunkat a Calamosca strandon tovább indulunk a Sella del Diavolo felé. Ezen a részen kifejezetten fontos a jó cipő, mert sziklás és néhol csúszós homokos a talaj. Helyenként az ösvényt is nehéz követni. Tapasztalatlan túrázók feltétlen maradjanak a jártabb utakon, ám a kalandosabb kedvűeknek érdemes egy hurkot tenni a Spiaggia di Cala Fighera felé. Ez egy sokkal kisebb és nagyon nehezen megközelíthető tengerparti szakasz, mindössze talán száz méteres öböl a sziklák aljában. A kilátás lenyűgöző a szirtről, azonban le csak akkor menjünk, ha tiszteletben tudjuk tartani a strand egyediségét. Ugyanis, mint ahogy ezt mi is felfedeztük, az elzártsága és a nehéz odajutás miatt ezt a partot nudisták használják. 
Amennyiben mi is hajlandóak vagyunk nekivetkőzni, a sziklás, de színtiszta tenger csodálatos élményt nyújt.

Sella del Diavolo

Azaz az ördög nyerge. A legenda szerint, a Lucifer vezette démonokat annyira lenyűgözte a Cagliari öböl szépsége, hogy megpróbálták azt megkaparintani Istennel ellenszegülve, aki erre Mihály arkangyal vezetésével saját seregét küldte Lucifer elfogására.
A legenda egy verziója szerint, amikor épp folyt a csata az öböl felett, Lucifer leesett a lováról és elvesztette a nyergét, ami az öböl szélére hullott és megkövült, így adva a szikla különleges formáját.
A történetet tovább fokozza, hogy a szikla aljában húzódó érintetlen türkiz tengert Golfo degli Angelinek, azaz az Angyalok öblének hívják.

A szikla tetején mindenhol agave kaktuszok fái magasodnak, bár vigyázzunk velük, mert a levelek végén igen éles tüskéket növesztenek, drága Gáboromnak sikerült is egy 6 centis vágást szereznie a bal mellén.

A nyereg szárazföldi felén egyébként egy szépen kiépített tanösvény tekereg, amely az elmúlt kétezer év történelmén vezeti végig az érdeklődőket. Van itt Astarténak szentelt pun templom az i.u. harmadik századból, pun kút, és római kút, amit később szerzetesek használtak, csak hogy a legfontosabbakat említsem.

A tetőről belátni balra a Poetto partot és Quartu Sant'Elenát egészen a Cagliari öböl szélét jelző hegyvonulatig.

Innen már egyszerű lefelé az út. Bár Calamoscán is láttunk buszmegállót busz nem jött, így érdemes besétálni a Piazza San Bartolomeora, már csak azért is, mert ott már igazán nyugodtan leülhetünk meginni egy aperolt a BarTolomeoban. Két aperol és egy kis aperitivo (oliva, szalámi, sajt, szárd kenyér) € 12. Majd a Line 5 és 6 buszokkal tudunk visszajutni a központba, ahol eddigre már vacsorára nyitnak az éttermek.

A vacsora pedig igenis jól megérdemelt, mert ezzel a kis túrával nagyjából 7-8 kilométeren és 220 méter szintemelkedésen leszel túl. Gratulálok!