Mióta beléptem a huszas éveimbe, azon belül is inkább mióta együtt vagyunk Gáborral egyre megszaporodott az esküvői meghívók száma. Házasodnak a barátaink, mi pedig igyekszünk mindenki nagy napján részt venni. Nyáron egész Csíkcsicsóig is elutaztunk ezért. Aztán egyszer csak szeptemberben jött az üzenet az én kedves Ewa barátnőmtől, hogy januárban neki is bekötik a fejét!

Ewát még Nápolyban ismertem meg, 9 hónapig osztoztunk egy szobán, s persze ebből következőleg minden jót és rosszat megbeszéltünk, nagyon közeli barátnők lettünk.
Tavaly aztán elkezdett barátkozni egy hasonló korú és érdeklődésű lengyel sráccal, akivel olyannyira jól haladt a kapcsolatuk, hogy az ősszel meg is kérte a kezét.

Január 6-ra voltunk hivatalosak a menyegzőre Gdansk városa mellé. Ez számunkra 2 teljes nap utazást jelentett. Pénteken reggel repültünk Budapestről Varsóba, onnan át metróval a város másik felére, majd 4,5 órát buszoztunk Gdanskig, ahol az ifjú pár előre foglalt szállást a messzi földről érkező vendégeiknek.

Szombaton délután egy órakor indult a külön busz a násznép felével az esküvői helyszín felé.

Az egyházi szertartásra a fiatalok egy nagyon érdekes helyet választottak: egy Kasub etno parkot. A Kasubok egy Gdansk környékén élő nyugati-szláv népcsoport, az etno park pedig leginkább a mi skanzenjeinkre hasonlít.

Magára a szertartásra a park fatemplomában került sor. Gyönyörű kis templom, mindenhol faragásokkal. Azonban sajnos a közelgő napnyugta miatt nemigen sikerült jó képet csinálni róla sem kívülről, sem belülről. Belülről azért sem, mert az egész belső térben egyedül az oltár fölött volt némi világítás.

Szép Vízkereszti mise volt a házasság szentségének magukra vételével összekapcsolva. Mivel ők a katolikus vallás egy helyi ágát követik, így nagyon sok ének volt a mise teljes időtartama alatt. Különleges élmény.

Mire végeztünk a templomban teljesen besötétedett. Felpattantunk újra a különbuszra és átmentünk a lakodalom helyszínére.

A menyasszony családja egy zenés produkcióval üdvözölte az ifjú párt, majd, a mi szokásainktól eltérően, forralt borral koccintottunk az egészségükre.

A vacsoráról sajnos nem készül kép, pedig kellett volna. Magyarosan leginkább a "Hencidától Bonchidáig folyt a bor" jut eszembe róla, csak bor helyett étellel. Ami hely volt az asztalokon azt mind megpakolták tányérokkal: sült liba, sült és főtt krumpli, lazac, nudli, saláták, rizs, csirkébe tekert borjú és ki tudja még mennyi féle finomság.

Desszertnek málnás-mangós csokikrém. Aztán a torta, éjfélkor pedig egészben sült vaddisznó. Később még levezetésnek egy kis húsos pierogi.

Italnak édes vodkalikőröket kaptunk. Finomak voltak, de úgy kell elképzelni, mintha 4 cent szörpöt öntött volna fel valaki 1 cent vodkával. Volt bodza, birsalma, rózsaszirom, amaretto és még néhány fajta. De a legjobbnak talán az emésztést elősegítő borsos vodkát mondanám, ami tényleg olyan volt, mintha feketeborsot inna az ember, amitől megkönnyebbül a gyomra.

Vacsora közben voltak játékok. Az elsőnél az újasszony és a férj olvastak fel állításokat és akire igaz volt annak fel kellett állni. Olyasmire kell gondolni, mint hogy kinek a neve Ewa, vagy hogy ki lakott már a vőlegénnyel.
Később a nálunk is ismert ki mit csinál majd a házasságban játék következett, ahol az ifjú pár egymásnak háttal válaszol a feltett kérdésre annak a személynek a jelével, akire az adott állítás jellemző. Például hogy ki költ többet vagy hogy ki fog a gyerekkel matekleckét írni.

A tánc és a buli hajnalig tartott. Félig hetvenes és nyolcvanas évek retro disco volt, aztán szép lassan átment a XXI. század dizsibulijába. Tunak tunakkal és Gangnam Style-lal. 

Hajnali ötre értünk vissza Gdanskba a szállodába. Volt három óránk aludni, majd kelés, reggeli, irány a busz, zötykölődés Varsóba. A reptéri hotelben még egy gyors pierogi vacsorára, hétfő hajnalban kelés, repülés haza, aztán ki-ki a maga dolgára (Gábor egyenest munkába, nekem még szerencsére volt időm lepakolni előtte).

Összefoglalva annyit tudok mondani, hogy más.

Az egyetlen fellelhető közös képünk a lakodalomból :D
/kredit: Gaba Kucz Fotografia/

/egy elmaradt poszt januárból/