Tömegközlekedés

Baku belvárosában a legcélszerűbb a metró használata, amihez érdemes kiváltani a BakuCardot, ami egy többször újratölthető mágneskártya. Az ára 2 manat, első feltöltésre nem érdemes 2 manatnál többet rátölteni, mivel egy út ára 0,20 manat (kb 30 Ft). Egy kártyát több személy is használhat, a mágneskapun áthaladva nyugodtan át lehet adni egymásnak.

Ha busszal szeretnénk menni, akkor fontos, hogy mindig az első ajtón szálljunk fel, húzzuk le a kártyát és a hátsó ajtón szálljunk le a megfelelő megállónál. 

Maga a metró rendezett és tiszta, de legalább olyan tömegre kell számítani, minden belvárosi megállónál, mint a hármas metrón Pesten csúcsidőben. Ami viszont különbözik a pesti szokásoktól az az, hogy ha már csukódik az ajtó, de még vannak felszállók, akkor valaki bentről megfogja, míg kintről feltuszkolják egymást az emberek.

Azonban, ha a városon kívülre utazunk minden megváltozik.

A buszpályaudvarról rengeteg busz indul teljesen illogikusnak tűnő számozással szinte követhetetlen helykiosztással. Amennyiben sikeresen megtaláltuk a buszunkat, szálljunk fel valamelyik ajtón és próbáljunk nem útban lenni. Ez nagyon fontos, mert a busz itt leintés alapon működik, így esélyes, hogy 200 méterenként az utasok fele lecserélődik. Ha megérkeztünk a kívánt helyre, akkor lehetőleg az első ajtón szálljunk le és fizessük ki a sofőrnek a 0,20-0,25 manat díjat (távolságtól függ). Ha csak a hátsó ajtón találunk utat a leszállásra, akkor is sétáljunk előre az első ajtóhoz, ahol a sofőr segédje elveszi tőlünk a pénzt.

Angolul nem tudnak, néha oroszul sem, de egy mosolyért nagyon szívesen mutogatják az irányokat.

Fontos szabály a buszon, hogy a nőknek mindig át kell adni a helyet. A helyiek eszerint viselkednek és nagyon csúnyán néznek, ha a turisták ezt nem teszik meg.

Autó

Ha mégsem nyerné meg a tetszésünket a szovjet érából itt maradt buszok sokasága, akkor bérelhetünk autót is. Érdemes alkudni az árból, bármilyen járművet is választunk. A mi hegyi kirándulásunkhoz egy négykerék meghajtású városi terepjárót választottunk, ennek bérleti díja 80 manat volt 24 órára (kb 12000 Ft). Ez elsőre soknak tűnhet, de az olaj országában a benzinárak kárpótolnak mindenért. 1 liter benzin 0,90 manat. Mi 44 litert tankoltunk kb 5600 Ft-ért átszámolva, ami elég volt a 450 kilométeres utunkra.

Bizonyos helyekre csak autóval lehet eljutni, így érdemes meggondolni a bérlést. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a bakui sofőrök egyetemes megegyezése az, hogy a balesetért nem az a felelős, aki bevág a másik elé, hanem az, aki nem fékez ilyenkor időben.
Sávok nincsenek, a jelzőlámpát többnyire betartják, de a körforgalom például abszolút érzésre működik. A gyalogosok bárhol bármikor kilépnek az útra annak ellenére, hogy mindenhol szigorú rendőri felügyelet tartják az utcákat és (állítólag) bírságolnak mindenért.

A belvárosban rengeteg a szűk utca és a hatalmas autó. Az erősebb nyer alapon működik a közlekedés a történelmi városrészben, ahol egy autónyi utakon halad két sávban a forgalom.

Ha már elhagytuk a várost, akkor csak egy íratlan szabály marad: a Lada Niva úgyis jobban tudja. Nyugat-Európával ellentétben itt az autópályák és hegyi utak királya a Lada. Meg igazából minden helyé: életemben ennyi Ladát összesen nem láttam, mint itt, pedig azért a kilencvenes évek gyerekeként még nekem is bőven volt benne részem.

Összefoglalva csak annyit mondanék, hogy nem veszélyes. Figyelni kell, de hát hol nem?